Pannon ecsettel

Pannóniám, tavaszodról
képet én is festenék;
fantáziám vonná elő
szívem arany ecsetét.
Lilákat, zöld falombokat, 
éledő természetet,
ablakra muskátlit, házat
bíborral pingálom meg.

Ha jő a nyár, a dús opál
krómoxiddal árnyalnék,
hozzá narancsot, mélyvöröst
és citrancsot mázolnék.
A  láthatáron égszínkék
ég alatt, kövér mezőn
tehéncsordát lesnék, szürkét,
kérődzve a legelőn.

Világos okkert és olív
zöldet, égetett umbrát
vetnék a vászon foltjain,
festve szép Pannóniát.
Az őszök színe zöld arany
vibráció, s az ultra 
marintól kezdve számtalan 
fényfolt az ég-paletta.

A néma tél titánfehér,
s kék kobalt lenne nálam,
ezüstös holdsugár kenné 
ónszín festékkel vállam.
Az árnyalás ködébe vész
perspektíva és kontraszt,
hol törtfehér havat a zord
szél pannon télbe olvaszt.