Ősz

 
Őszi Napnak rebben a gyenge lángja,
szép remények ködbe borulva múlnak.
Harmat éled, dér szövi át a csendet,
varjak üzennek.
 
Télre álmát elteszi Ősznek anyja.
Nyár varázsát, most csak a szívben őrzi.
Bús virágszál! Szél vele sírva ringat
könnyet a múltnak.
 
Napsugárral langy-meleg álom ébred.
Édes emlék, jó veled áradozni.
Árny se libben, fénye a szürkületnek
vall a szemekben.
 
Mért ne látnám? Álmodom újra én is.
Szinte lázban vágyom a sarjadását.
Zöldbe fordulj, életet adj reménynek,
el sose hagyva!

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Barna!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok míves versed, Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike :)

Csilla képe

Mysty Kata képe

 Örömmel gratulálok ,további sikereket kívánok!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Barna!

Szép strófáidat, tetszéssel olvastam.

Erzsike