Oly kevés kell…
Beküldte dombymelania - 2015, július 25 - 14:21
Hogy boldognak tudd magad, oly kevés kell,
Kiutat gyakran mégsem találsz.
Miért szól hozzád jobban a keserv,
A megélt kudarcok hada? Talány.
Szárnyalnál, jól tudom, hagyva mindent,
Száműzve földi léted minden baját.
Repülnél felhők fölé, s nem unnád meg,
Örök kékben nap aranya mint fon át.
Ám ember, csak képzeletben szárnyalhat,
Kár vágyódni repte után madaraknak,
S szél úrfiak sem emelnek fel égig.
Ám láss, s megleled aranyát napnak
S égnek kékjét virágok pompájában,
S mi fáj, éneklő madárkák elűzik.
2013-03-12 LONGHERA /Dombyné Szántó Melánia/
Hozzászólások
Haász Irén
2015, július 25 - 14:23
Permalink
Szeretettel gratulálok versed
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez, kedves Melánia.
Csilla
2015, július 26 - 13:45
Permalink
Láss! - igen, "oly kevés"-nek
Láss! - igen, "oly kevés"-nek tűnik ez az óhaj...Szeretettel gratulálok, főleg a versed üzenetéhez.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/