Nyár után

Nyár után az ősz hűvös szele kél,
borzolja dérbe simult hajadat.
Fa lombja ritkul, zizzen a levél,
idő vasfoga csontodba harap.

Bárányfelhők bordázta az égbolt,
közöttük halovány fényfolt a Nap.
Tovatűnik mindaz, mi oly szép volt,
rá a tél hófehér leplet havaz.

Ne félj, az élet itt véget nem ér!
A  természet csak álmát alussza.
Új tavaszban eljön az ébredés,
ismét évszakok körútját futja.

Remélj, mert te embernek születtél!
Lét halhatatlan magja él benned.
Keresd utad, amelyre küldettél,
rajta mennyei kincsed megleled.