NEMZETI DIMENZIÓK I. - Vallomás Erdélyhez

Nem mienk vagy, hanem enyém,
régen beléd szerettem én…
Hegyeidnek hetykesége
érett női szív verése.

Patakodnak csobbanás
lányka vidám csacsogása.
Folyóidnak kék szalagja
életed gyötrelme, rangja.

Fenyőd szoknyájának zöldje
feleség új büszkesége,
csupasz törzse, vastag ága
férjnek szilaj karja, lába.

Meződ gyors pillangó-tánca
gyerekjáték víg románca.
Faház téli, titkos tüze
szerelem szép menedéke.

Városod vett vigassága,
elkerítő igazsága,
falvad pityókás falatja -
éhes múltad korgó harca.

Reménykeltő harangzúgás,
jelenkori sok-sok Júdás,
némaság és elárulás,
hatalom és elgyávulás

együtt él e szerelemben,
százados, vad küzdelemben,
csendesedő új időkben,
élőkben és temetőkben.

Erdély asszony, így szeretlek…
Dalold el minden jókedved!
Leszek prímás a táncodhoz,
társulj hozzám s a világhoz!