Napfény ölelt
Beküldte Z.Konkoly Juci - 2018, február 22 - 19:44
Simogató napfény ölelt, nyár volt,
a hínáros parton üldögéltem.
S a távolban lenge szél táncolt,
csitult, megült egy korhadt csónakon.
Megpihent, bukdácsolt a tó vízén,
halkan sustorogva életre kelt,
közelben zöldellő nádas ölén.
Szemmel kísértem, csodás játékát.
Nyugalmas béke honolt a tájon,
a tó közepén, azúrkék égbolt
tükröződött, hófehér párnákon.
A bárányfelhők némán ballagtak.
Kedves énekszó gördült a csendbe,
lágyan, "Bóbita, bóbita táncol"...
Dallam szárnyán távozott sietve,
a porcelánszínű fellegekbe.
Egy autós csikorogva fékezett,
sikoltva megpördült a kavicson.
A varázsos pillanatom elveszett.
A lidérc, betörte csöndem falát.
Elrabolta a meghitt perceket,
de lelkembe zártam az emléket.
Mikor napfény ölelt és szeretett,
a diadal, csak az enyém lehetett.
Hozzászólások
Csilla
2018, február 22 - 19:49
Permalink
Kedves Jutka!
Gratulálok ehhez a versedhez is és a Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Z.Konkoly Juci
2018, február 23 - 11:08
Permalink
Köszönöm szépen, Csilla!
Köszönöm szépen, Csilla!
Vaskó Ági
2018, február 23 - 21:13
Permalink
Szép lélekképet festettél,
Szép lélekképet festettél, Jutka.
Vaskó Ági
Z.Konkoly Juci
2018, február 24 - 15:55
Permalink
Köszönöm a szavaid Ágikám!
Köszönöm a szavaid Ágikám!