Mondanám...

Mondanám: - Szeretlek. -
De kinevetsz, félek,
és szánó mosolyod
összetörné szívem,
önbecsülésem itt érne véget.

Inkább csak hallgatok.
Lopott pillanatok
bűvkörében élek;
bár titkon remélek,
valójában érzem, balga vagyok.

Hagyom, múljon lassan;
hisz nagy szárazságban
a forrás is apad,
ha nem táplálja azt
a természet égi csatornája.

Addig meg csak nézlek;
két szemed tüzének,
s hangodnak rabjaként
mosolyod árnyékán,
míg érzelmem falja az enyészet.