Miként a pillanat
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 24 - 11:29
Miként a pillanat, szitálva száll alá az éj,
mikor bolyongó álmaim fent szertefoszlanak.
Csupán a Hold lehet ma titkos, néma szemtanúm,
ki rendületlen, minden este elkísér feléd.
Barangolok smaragdmezőknek bolyhos szőnyegén,
hanyatló csendben járom földrögök között utam,
ki tudja vársz-e még reám? Szeretsz-e kedvesem?
Ne hagyj magamra most, te ringató reménysugár!
A vágyam oly erős, akár a szél, mohó, heves,
s a szenvedélyre lobbanó, egekbe illanó.
Ha nem talállak meg, lelkem remegve romba dől,
a csillagfény homályba vész, a lényem porba hull.
Hozzászólások
Csilla
2017, szeptember 24 - 11:31
Permalink
Kedves Erzsike!
Szerkesztőtársaim nevében is szeretettel gratulálok szép versedhez és a Parnasszuson elért helyezéséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2017, szeptember 24 - 14:18
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Köszönöm szépen.
Erzsike
hubart
2017, szeptember 24 - 18:11
Permalink
Szép versedhez szeretettel
Szép versedhez szeretettel gratulálok, kedves Erzsike! :)
Nagygyörgy Erzsébet
2017, szeptember 24 - 18:30
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Köszönöm, Feri, kedves vagy.
Erzsike