Miként a pillanat

 
Miként a pillanat, szitálva száll alá az éj,
mikor bolyongó álmaim fent szertefoszlanak.
Csupán a Hold lehet ma titkos, néma szemtanúm,
ki rendületlen, minden este elkísér feléd.
 
Barangolok smaragdmezőknek bolyhos szőnyegén, 
hanyatló csendben járom földrögök között utam,
ki tudja vársz-e még reám? Szeretsz-e kedvesem?
Ne hagyj magamra most, te ringató reménysugár!
 
A vágyam oly erős, akár a szél, mohó, heves,
s a szenvedélyre lobbanó, egekbe illanó.
Ha nem talállak meg, lelkem remegve romba dől, 
a csillagfény homályba vész, a lényem porba hull. 
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőtársaim nevében is szeretettel gratulálok szép versedhez és a Parnasszuson elért helyezéséhez! 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm szépen.

Erzsike

hubart képe

Szép versedhez szeretettel gratulálok, kedves Erzsike!  :) 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Köszönöm, Feri, kedves vagy.

Erzsike