Meddig még?

 
Meddig, még meddig halmozod köréd
mesterkélt álmok sötét börtönét?
Rozsdás vágányon futó gondolat
lett az életed, füstje nem lohad.
 
Hömpölygő ködök, hamis szólamok
kísérik lépted, régen elhagyott
ártatlan lelked, fényből szőtt kelme 
voltál; most fürdet aljasság szennye.
 
Mert megtagadtad múltad, önmagad
percnyi hírnévért, dicsőség-kacat
melledre tűzve, s fennen hirdeted
rács mögé bújó szégyen-végzeted.
 
Hajh, megtisztulni kéne már végre,
kényelem nélkül, és szembenézve
önmagaddal, ha volna rá erőd...,
vagy gyávaságod lesz a szemfedőd.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Csilla!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike :)

Csilla képe

Köszönöm szépen, kedves Zsike, Neked és a Szerkesztőség minden tagjának, aki időt szánt rá! :) A véleményekért, értékelésért külön köszönet!

Szeretettel,

Csilla

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép, kedves Csilla. Szeretettel gratulálok! Rózsa

Csilla képe

Köszönöm, kedves Rózsa! :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Mozgalmas sorokat olvashattam, köszönöm.

Erzsike

Csilla képe

Én pedig köszönöm, hogy elolvastad, kedves Erzsike! Nem altatónak szántam, jól érzed. :)