Maréknyi szerelem
Beküldte Zajácz Edina - 2017, november 6 - 08:59
Mintha az első szerelem lennél,
ahogy ujjaink egymáshoz érnek,
s homlokod is úgy fekszik fejemnél,
utat ne adjon semmilyen télnek.
Vasárnap csillog féltő szemedben,
akár feszített, fénylő harangok,
nincs szó, mely ölne, vagy megsebezzen,
múlhatatlan vagy, izzó zsarátnok.
Veled maréknyi pusztán a világ,
mégis kinyitod csukott tenyerem,
hogy lássam, csak ott léteznek csodák,
ahol tárul, s bezár a végtelen.
Hozzászólások
hzsike
2017, november 6 - 09:02
Permalink
Drága Edina!
Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok szép versed Parnasszusra kerüléséhez.
Ölellek:Zsike :)
Bieber Mária
2018, január 16 - 18:55
Permalink
Kedves Edina! Nagyon szép ez
Kedves Edina! Nagyon szép ez a versed, nekem nagyon tetszik: meghitt, bensőséges hangulatú, egyéni kifejezésmódú, tiszta érzéseket tükröző. Szeretettel gratulálok.
Bieber Mária
(Hespera)