Külvárosi szél

Hamburgeres zacskót pofoz,
akár macska az egeret.
Majd fut tovább, s egy ócskás
telepén karikává rendezi a port,
és dédelget lopott rézcsöveket.

Megtorpan. József Attila tér. Így
hívják. Kit érdekel, miért. Sokadik
megállója ez a busznak.
Hátrébb, a sövény mögött,
egy kapualjban kölykök szipuznak.

Megkerget néhány vonaljegyet,
lebegteti őket, majd leejti, s nézi,
amint a tócsán, lila csónakokban
bogarak szelik a földre hullt eget.

Az utolsó ház mögött üres gyártelep.
Kedvére tombolhatna itt, de nem.
Meghalni a nagy, üres csarnokba fut,
s az olajos rogyok mozdulatlanul
lógnak a rozsdás traverzeken.