Kora tavasz

 
 
Hajnalonként
a tócsák dobhártyái
tusakodnak a csenddel.
Búgnak a fák, Händel
mozgatja föltámadt ujjait?
Csupa moll az utca,
a léptem,
osonnék már innen
észrevétlen.
Zúgjon a folyó,
padmalyok orrhangjait halljam,
árterek sustorgó szimfóniáját
a töltésoldalban,
önfeledten ívó halak
tapsikolását,
de ne a végső hangzatot,
ahogy
az emberiség gerince roppan.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

  Szeretettel gratulálok a vershez szerkesztőtársim nevében is! Mnékata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Sajátos, eredeti. Nagyon tetszik.

hzsike képe

Nekem is az egyediség, és az eredetiség szavak jutottak az eszembe. Nagyon tetszett a versed, kedves Kálmán.

Szeretettel olvastam:Zsike :)