Kora tavasz
Beküldte kalmanbacsi - 2014, április 14 - 10:15
Hajnalonként
a tócsák dobhártyái
tusakodnak a csenddel.
Búgnak a fák, Händel
mozgatja föltámadt ujjait?
Csupa moll az utca,
a léptem,
osonnék már innen
észrevétlen.
Zúgjon a folyó,
padmalyok orrhangjait halljam,
árterek sustorgó szimfóniáját
a töltésoldalban,
önfeledten ívó halak
tapsikolását,
de ne a végső hangzatot,
ahogy
az emberiség gerince roppan.
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, április 14 - 10:30
Permalink
Szeretettel gratulálok a
Szeretettel gratulálok a vershez szerkesztőtársim nevében is! Mnékata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2014, április 14 - 16:37
Permalink
Sajátos, eredeti. Nagyon
Sajátos, eredeti. Nagyon tetszik.
hzsike
2014, április 14 - 19:35
Permalink
Nekem is az egyediség, és az
Nekem is az egyediség, és az eredetiség szavak jutottak az eszembe. Nagyon tetszett a versed, kedves Kálmán.
Szeretettel olvastam:Zsike :)