Kirakati Én

Vég-képet vések rekkenő szövetre,
mutassa vonása: elég, befejezem.
Fáj-kéket nyomok elsárgult papírra,
telítse lényegem: vagyok de tüstént múlnék... ha...
Boszorkányéj-ma keserű ízeit,
üveglét-poharam gyűjti, vajh' bírja...
mert tompán reccsen feszülő-ív fala,
de valami mégis - tán a Sors - egyben hagyja.
Földbe temetném gyászruhám selymét,
gallérja húrok, mosolyom akasztja;
rémes kép tudom, groteszk egom jele,
mert fénytelen Én. És? Akkor ne nézd!

(2014. január 11.)