Kérlek!

Mikor álomból álomba ébredek,
balga vaksi szemem habozva utat
s tömör bizonyságot hiába kutat,
mikor valódi csupán a félelem,

mikor illúziók közt botladozom,
reszket a testben az állati ösztön,
szökj, menekülj el! - itt e földi börtönt
őrző démoni, vad Gonoszság tombol!

Mikor legjobban kell a segítséged
könyörgöm ne hagyj el, nélküled félek,
ha tétova, védtelen, gyönge vagyok 

reménységet egyedül Tőled kapok,
mikor sötét rémálom lesz életem, 
akkor oltalmazz s nézz le rám Istenem!