Idegenek

Beküldte lewis51 - 2014, április 21 - 21:47

Idegenekként fekszünk az ágyban,
néha a testünk összeér.
Esti vágyaink rég elcsitultak,
hidegek vagyunk, mint a dér.

Izzadtság szárad, még remeg a szánk,
fáradt a lélek is bennünk.
Feszül a bőrünk az érintésre,
egymásra nézni sincs kedvünk.

Meztelenné vált titkok ölelnek,
arcunk a gyönyör letépte.
Szakíthatnánk a csendből szőtt hálót,
nincs erő hamis beszédre.

Együtt így némán, közös magányban,
világra csukott szemekkel.
Valami elmúlt, érzi az ember,
jövőt hazudni már nem kell.

A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
  • Megosztás
  • A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
  • 2623 olvasás

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, április 21 - 22:33

 Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

hzsike

2014, április 22 - 17:04

Remekül hozza a házastársi elhidegülés hangulatát szép versed, kedves Lajos. Sajnos, "világjelenség"...

Szeretettel olvastalak:Zsike :)

lewis51

2014, április 22 - 20:09

Keves Kata!

 

Nagyon köszönöm!

lewis

lewis51

2014, április 22 - 20:13

Kedves Zsike!

A 90-es végek elején sajnos sikerült megtapasztalnom...,akkor írtam a verset.

Üdvözlettel: Lajos

 

barnaby képe

barnaby

2014, április 22 - 21:28

Igen, ez az a történet, mikor elválik az ember "ágytól, asztaltól"...remekül megírtad ezt az érzést, állapotot.Gratulálok versedhez.Üdvözöllek:B:)

lewis51

2014, április 22 - 22:29

Kedves barnaby!

Nem kellemes érzés, állapot. Próbáltam kiírni magamból.

Köszönöm!

Üdvözlettel: lewis51

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, április 23 - 13:47

Tetszett a versed, üdvözöllek szeretettel.

lewis51

2014, április 24 - 10:30

Kedves Irén!

Nagyon köszönöm!

lewis

lewis51

2014, április 24 - 10:43

Kedves fabijoe!

Talán "világjelenség" is, de leginkább annak a következménye, hogy tartósan együtt kell élni valakivel,

akit végső soron menet közben ismerünk meg. Rengeteg olyan tulajdonságunk, szokásunk van, amit

így, vagy úgy tolerálni kell, és ehhez türelem, elfogadás szükséges, és szeretet. Ha ezek közül bármelyik

megkopik, az hatással van a többire is. Olyan ez, mint egy hegyről legördülő hógolyó, amiből a végén

lavina alakul ki.

lewis