Fényt áhító
Beküldte Vaskó Ági - 2014, november 23 - 21:49
Fényt áhító, dermedt éjszakáknak
rozsdás emléke, vérző fájdalom,
lelkem kertjében mély árkot ásnak,
a kegyetlen múlt tort ül vállamon.
S az idő, életét unta koldus,
perckönnyeket sír, lomhán vánszorog,
ütemét vesztette már a ritmus,
nézd, nyomorom ösvényén tántorog.
S hiába jön kacéran a hajnal,
hiába hinti csókkal homlokom,
gyér hajam szórhatja már arannyal,
ha nyirkos köd szitál csak csontomon.
Tudom, az idő sebeket gyógyít,
nem lázongok hát, várom a gyógyírt.
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, november 23 - 22:09
Permalink
Szeretettel gratulálok
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk tagjainak nevében is!kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Vaskó Ági
2014, november 24 - 18:21
Permalink
Drága Katikám!Lelki
Drága Katikám!
Lelki toprongyként ültem ma a géphez, és lám már ki is ragyogtam, hisz nincs annál nagyobb gyógyír, ha versünk megbecsülésre kerül. Nagyon boldog vagyok. Köszönöm. Ági
Vaskó Ági