Fekete szobában meghalni (Édesapám emlékére...)
Beküldte Emese - 2019, március 7 - 11:53
Fekete, komor, elhagyott szobában
szorong a lelked. Betegen, halványan
harcol a múlttal, s szembenéz magaddal...
Már a szokott valóság sem marasztal.
Fekete, csüggedt, néptelen szobában,
agyban emlékek hevernek kopáran,
készülsz egy kaput egyedül kinyitni,
halál küszöbét magadban átlépni.
Üres szobában halni magányosan,
sötét éjjelen temetkezni múltban,
magányos perceket pakolni sorba,
porból vétettél, visszatérni porba.
Félni és félni... Végképpen feladni.
Saját magadba durván bezárkózni.
Az utolsó harcot elveszíteni,
hófehér ágyban végleg legyőzetni.
Hozzászólások
Csilla
2019, március 7 - 11:54
Permalink
Kedves Emese!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez, és Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/