Farkas idő

   Ahol ég s föld ölelkező,
fehér gyászban most a mező.
Halott fűszál, halott levél,
dércsipkézte a szemfedél.
Bús magányom hó alá nyom,
havas tájon farkas lábnyom.
Deres a fák kéregránca,
kering fenn a varjak tánca.
Hol az isten hátat fordít,
malaszt sincsen, farkas ordít.
Kóbor farkas ina aszott,
a fagyhalál máglyát rakott.
Mar az idő farkasfoga,
tűzet csihol a jégkova.
Az igazság farkasvakság,
oly hatalmas a gonoszság.
Világ bűne izzik szépen
csillagszóró fagy tüzében.
Köd a füstje, szállna tova,
szétcincálja a tél foga.
Hamu a test, füst a lélek,
szél hárfáján száll az ének.
Lyukas bakancs, fagyos condra,
a sors kopasz karácsonyfa.