Ember vagy pillangó...
Beküldte seni - 2013, január 21 - 22:27
Ha pillangó volnék, pillekönnyű szárnnyal
röppennék, virágport hordanék virágra.
Nem bánnám azt sem, hogy rövid az életem
s arra vigyáznék, azt szabadon élhessem.
...embernek születtem. Sejtekből, burokban
növekedtem anyaméhben; s fájdalommal
érkeztem e fényes, vakító világba,
mint angyal, akinek volt, s most nincsen szárnya.
Lehet, hogy talán mégis pillangó vagyok?
-hiszen már egy részem, a múltam is halott.
Feladtam mindent, úgy ahogy ők, s lettem báb
aki színesebbre, egy szebb jövőre vágy.
Hozzászólások
lnpeters
2013, január 21 - 22:30
Permalink
Mintha befejezetlen volna,
Mintha befejezetlen volna, pedig a kompozíció - formailag - teljes...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Kempelen
2013, január 22 - 11:35
Permalink
Kedves seni! Sajnos ez
Kedves seni!
Sajnos ez annyira elkoptatott jelkép, hogy már hull róla a hímpor, a rímek is, hát...az egész nekem nagyon szájbarágós. A hasonlatot, párhuzamot egyetlen villanással is meg lehet oldani, anélkül, hogy pörkölődne a szárnyad. :)
Üdv: Kempelen
seni
2013, január 22 - 11:54
Permalink
Kedves László, először is
Kedves László, először is köszönöm, és gondolkodom egy jó befejezésen.
Üdvözlettel: Enikő
seni
2013, január 22 - 12:10
Permalink
Kedves Kemplen, nem tudom
Kedves Kemplen, nem tudom mennyire elkoptatott jelkép, de nekem a lelkemből szólt.
A szerelem is elkoptatott, mégis mennyi gyönyörű verset szül.
De ha te így gondolod....
Üdv: Enikő
Kempelen
2013, január 22 - 20:54
Permalink
nem a szerelemről írtam,
nem a szerelemről írtam, hanem a pillangóról, mint jelképről