Egy pannóniai babérfácskához

Florália ünnepén, május Aquincumban
versengtek a költők a dicsőség romjain,
én meg formabontón ókor oszlopain
indáztam virágként, nőszoborra kúsztam,

szökőkútban áztam tucat istennővel,
saruik a parton, fátylaik az égben,
kacagásuk titkát azóta sem értem,
elfolytam én akkor a méz-olaj idővel.

Nem emlékszem hogy volt, de újraélem egyre,
ezer változatban variálom rendbe,
akár koszorúkat rendezget a szél.

Dérütötte fejjel öntözöm az ágat,
mit onnan hoztam akkor, hogy kicsit kompenzáljak,
és verset írjak hozzá, ki levéllel beszél.