Dolgozik bennem az alázat
Beküldte Gulyás Katalin - 2019, augusztus 2 - 21:06
Dolgozik bennem az alázat,
érvekkel porolja agyam,
homályát megszövi,
utána lerántja.
Magam sem értem már magam!
Jó lenne búcsúzni
a szív hevétől,
kioltva végső
düh-szén parazsát.
De nehéz a természet,
ha emberbe épült,
nem zárhatjuk börtönbe
égi madarát.
Dolgozik bennem az alázat,
tanít, és csitítja hevem.
Talán a kor
munkáját megóvja,
s ráncokra simítja
halvér-kezem.
De még messze
a bölcselet sziklája,
még dobog a szív,
dúl az érzelem.
Még küzdeni kell,
ha az értelem lehelet,
s ott pihenni meg,
hol nincs már félelem.
Hozzászólások
hzsike
2019, augusztus 2 - 21:10
Permalink
Kedves Katalin!
Kedves Katalin!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)
Gulyás Katalin
2019, augusztus 4 - 11:58
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm szépen a törődéseteket!
Gulyás Katalin
lnpeters
2019, augusztus 6 - 14:40
Permalink
Talán kicsit korai még a
Talán kicsit korai még a számvetés, de ez így is nagyon jó vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)