Bizalom

Harcol, szenved a test, 'míg készül az útra a szellem.
Ó, te - ne félj, a halál soha nem veszi el mi a lényeg,
élni nehéz, - jer! A végén lépni a fénybe ne rettegj,
megmarad egyszeri, végtelen és örök éteri lényed.
S otthon az isteni béke nyugalma fogad szeretetben,
mennyei hajlékunk, ahol elpihenőben a lélek.

Majd az ijesztő ősi talánynak fátyla, ha lebben,
és tova tűnik a testi valód, ha elillan az élet.
Értsd! - a halálod egy eszköz, mely ma segít haza menned.
S 'míg utazol vele, által a túlsó partra ne kétkedj!
Várnak a régi barátok, mind 'kik előre siettek,
sok szeretetbeli társ, 'ki vigyázza nyugodt hazatérted.