Barcogás

Barna-vörösben játszik az erdő, csendes a tisztás.
Hallom a halk neszeket, zörren a száraz avar.
Bárhova lépek, hallom a vékony gally ropogását,
Kérdezem önmagamat, látok-e nagy viadalt ?

Vén terelő bika hetykén lépeget, őrzi a csordát,
Látom a büszke vadat, várom a nagy csatazajt.
Ott jön egy ifjabb, szép kereső bika, hallom a hangját,
Tudja, ma várja a nagy, végzetes esti kaland.

Bődül az ifjabb, látva az ellent hívja a táncba,
Lent van a széles agancs, nincs mese, győzni akar.
Túl nagy a tét most, indul a párbaj, végre csatáznak,
Majd kiderül, hogy a vén ülhet-e még diadalt.

Indul a harc, követik most ösztönük ősi parancsát,
Háremet óvja a vén, posztol a tér közepén.
Most nekikészül az ifjabb és leszorítva agancsát,
Megfeszül, űzi a kéj, vágtat a végzet elé.
.
Összeakasztják szarvaikat, majd vélve jutalmat
Támad a két bika és véres a tarka mező.
Vége a harcnak, az új bika élvezi már a hatalmat
Nagy diadalt aratott, ő ma az új vezető.