Annyira vágytam
Beküldte hzsike - 2013, május 22 - 12:23
Annyira vágytam rá, hogy értsenek,
bolondnak néztek, sok-sok bánat ért
- erősen fogva végig két kezed -
hegyeket másztam kínzó válaszért.
Annyira más volt nékem fenn az ég,
mindenben láttam lángló’ fényeket,
közel volt hozzám csábos messzeség,
s társammá lett a gazdag képzelet.
Annyira hittem, nékem írnom kell
- vigaszom papír, s barát lett a toll -
így űzöm ma is gyötrő kínom el,
mikor az álmom szállni felkarol.
Annyira jó, hogy értik itt szavam,
érzik mit én, s hogy; csak így létezem
- hosszú az út, de gyémánthídja van -
otthonra leltem égi bérceken.
Hozzászólások
Schvalm Rózsa
2013, május 22 - 15:41
Permalink
Gyönyörű kedves Zsike.
Gyönyörű kedves Zsike. Szeretettel olvastam Gratulálok! Rózsa
hzsike
2013, május 22 - 17:42
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Rózsa! Örülök, hogy tetszett a versem.
Szeretettel fogadtalak ma is.Zsike:)