Angyal
Beküldte barnaby - 2013, április 3 - 21:00
Szép reménnyel jő, beköszönt a nyár is,
bíbor ég mélyén piruló varázslat.
El se árulsz már, nyakadon kaláris,
láng tüze kármin.
Ajkad édes méz, soha más ne vágyja.
Fénybe bomlik szép hajad, esti ében,
csábosan csillog szemed, éj tüzével
bontva a lelkem...
Már ne féljél, hisz soha nem maradsz el.
Még ne ígérj, hozz örömöt magaddal,
bűvös ékesség aranyozza álmom.
Vágyteli csillag.
Űzve szarvasként, riadó világba
tőrbe így csalt már szeme szép szinével.
Térj be hozzám, hogy menedékre leljek
csendbe alélva...
Hozzászólások
hzsike
2013, április 3 - 21:15
Permalink
Gratulálok a versedhez,
Gratulálok a versedhez, kedves Barna! Szépséges történet, remek kivitelezés. Örömmel olvastam:Zsike:)
barnaby
2013, április 3 - 22:19
Permalink
Nagyon köszönöm, kedves Zsike
Nagyon köszönöm, kedves Zsike az olvasást. A véleményednek örülök, szeretettel látlak mindig. Üdvözöllek:B:)
Mysty Kata
2013, április 3 - 22:26
Permalink
Szeretettel gratulálok itt
Szeretettel gratulálok itt is szerkesztőtársaim nevében is! Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"