A tékozlás

Tékozló reggel
aszkéta éj után.
A remény nem kelt fel,
s mi bámulunk bután,
hogy elpocsékoltunk
újabb csillagokat,
s álmatlan aludtuk
át a látomásokat.
Terített asztalon
a díszes étkészlet,
cifra tányérunkon
nyers, vonagló élet.
Lett volna jobb is,
ha van látó szemünk,
jövőszinopszis
nem nekünk; velünk,
ha nem vártunk volna
addig a nagy tervvel
a megváltó szóra
míg eljön a reggel.
És lassan vége,
nincs több tervezés.
Aki Írásban igérte,
az már csak kevés
figyelmet szentelhet
a mi dolgainknak
 - nem vettük észre,
jaj, nem vettük észre -,
hogy szíve szerelme
utolsó cseppivel
együtt enyészve
elpusztult a holnap.