A szűzleány éneke
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, június 16 - 13:51
Fehérlő csillagok oltalma alatt
pelyhedző éji csend kísér utamon,
lábam nyomán izzó tűzvirág fakad.
Hajam hálója aranyló zuhatag,
jótékonyan rejti halovány arcom,
vesztembe önként indulok hallgatag.
Delejes szemekkel varázsló forog,
dobok ütemére dobban a szívem,
népemre nyugalmas éveket hozok.
Síró széllel hagyom hátra álmomat,
s bátran állva a tűzhányó peremén
leszek szűzként a legszentebb áldozat.
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, június 16 - 13:53
Permalink
Szeretettel gratulálok
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2015, június 16 - 14:04
Permalink
Kedves Kata! Köszönöm
Kedves Kata!
Köszönöm szépen.
Erzsike