A rezgőnyárfa félelme
Beküldte hubart - 2012, március 27 - 10:05
Csendben elhagy - sejtem én már régen -
kitagad a szívéből a nyár.
Gyászos felhők vonulnak az égen,
lelkem is egy nagy, sebzett madár.
Gyöngyként fut le sós-keserű könnyem,
eltűnődve az est árnyain.
Imádkoznak ólmos köd-közönyben,
égre nyújtott csupasz ágaim.
Bénán állok itt a partszegélyen,
tündérkertem rútul elvadult.
A fagyhalál csontos ujját félem,
nem véd meg a délibábos múlt.
Madárdallal messze szállt az álmom,
csúfot űzött a vén ősz velem.
Tavasszal tán újra megtalálom,
ha kiújul ezer levelem.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2012, március 27 - 14:19
Permalink
Gyönyörű!:)
Gyönyörű!:)
hubart
2012, március 27 - 14:54
Permalink
Köszönöm, kedves Edina!
Köszönöm, kedves Edina!