Jelenlegi hely

A remény halála

Beküldte Kacsa Zsóka - 2014, június 14 - 17:56

Félve csillant édes remény,

életembe eljött a fény,

arcom mosoly fürösztötte,

álmaimat ébresztgette.

Lelkem repült, mint a madár,

dalom szárnyalt repesve már,

dobogott a szívem érted,

azt gondoltam, lám, megérted.

Aztán elszállt minden remény,

felhő mögé kúszott a fény,

mosolyomat letörölte,

álmaimat széjjeltépte.

Madár lelkem nem repül már,

dalom hallgat, búsongva vár,

szívem szenved, fájón feled,

ennyi volt csak a szerelmed.

Zajácz Edina

2014, június 14 - 18:00

Kedves Zsóka, szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez:)
Edina

Szepesi Zsuzsanna

2014, június 14 - 21:22

Kedves Zsóka!
Örömmel olvastam ezt a szép, jól felépített versed! Szeretettel gratulálok!

Szepesi Zsuzsanna