A páncél

 

Páncélom súlyos szerelemből készült
áthatolhatatlan, praktikus darab.
Ahogy szívem lassan elibéd vénült,
valódi értékem más úgysem marad.

Páncélom alatt elfoszlott a ruha,
s bőröm addig gyűrték az illesztékek,
míg bensőségességgé varasodtak
a hajdani lélek-keményedések.

Sisakrostélyom már fel sem emelem,
elég ha te tudod, hogy kit rejteget,
nincs már bennem az ifjonti félelem,
hogy tükör által bizonyosodjam meg,

igazából én vagyok-e az az én,
ki egykor otthont lelt e vért rejtekén.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Gratulálok a vershez a szerkesztőség nevében.

seni képe

Gyönyörű ez a vers!

Nekem is tetszik. Gratulálok.

 

Bár a filhallásom,és a vers miliője azt súgja, hogy (vagy nem?  :-)  :

 

"Páncélom alatt elfoszlott a ruha,
s bőröm addig gyűrték az illesztékek,
míg bensőségességgé varasodtak
a hajdani lélek-keményedések."

 

Páncélom alatt elfoszlott a lényeg,
s bőröm addig gyűrték az illesztékek,
míg bensőségességgé varasodtak
a hajdani lélek-keményedések.

Mysty Kata képe

 Olyan élményben legyen része mindenkinek,ha olvassa, amilyen nekem...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Gondolatisága tetszik. Formája, kifejezésmódja, szókészlete ugyancsak. Szépen, eredetien fejezed ki magad.

Egyetlen hibát látok, amit az írás hevében nem vehettél észre; a második vsz. rímképlete nem abab. Azt javítanám, hogy hibátlan legyen.

Gratulálok.

Köszönöm, valóban vannak benne rímbeli gondok, de valahogy nem vitt rá a lelkem, hogy emiatt megtörjem a rimust vagy a gondolatot. De töprengeni fogok rajta, hogy lenne javítható.

lnpeters képe

Ez igen! Gratulálok! Ezt a verset majd szeretném az esszésorozatom egy későbbi részében idézni és elemezni - ha nincs ellenedre.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagyon örülnék neki.