Őszt súg a szellő

Őszt súg a szellő fénnyel játszadozva,
színt váltva rezdül a fák koronája.
Smaragdja sárgul, színaranyba vonja,
elpirul itt-ott, ha nap néz le rája.
 
Néha homályba borul az ég arca,
rejtőzik felhők mögött fény mosolya.
Árad szeméből a könnyek patakja,
végre megenyhül tikkadt földünk szomja.
 
Szürkeség oszlik, árnyaltak a színek.
Szorgos ujjaival múló szeptember
sápadt levélre rozsdabarnát hímez.
Fuvallata földre ejti csendesen.