Emlékeimből...
Beküldte barnaby - 2014, november 9 - 21:37
Színezném ma már minden árnyalattal
gyermekkoromnak oly szép igazát.
Anyám szeme könnyekkel marasztalt
elnyerni lelke minden vigaszát...
Mint rosszcsont kölyköd, szívtam a véred,
próbálgattam, meddig tart türelmed.
Ám szereteted végtelen vékával mérted.
Most a múlt homályából is üzennek
kedves emlékei egy felhőtlen kornak,
ahol gyermek voltam, és boldog is igazán.
A villanypóznák talán már nem is dalolnak,
csak a rózsáid szépek még konyhád teraszán.
A régi játszótársak elmaradtak messze,
sok ismeretlen arc, már mind-mind idegen.
Ifjú lányok-fiúk a múlt ködébe rejtve
bennem öregednek, és nem hagynak hidegen...
Gyermek vagyok. Most újra élni visszajöttem.
Anyám piros arcát látni mindig kedves még.
Nevetését ha hallom, élek, napsütötten
boldog idők járnak, nyílik felettem az ég...
Hozzászólások
hzsike
2014, november 9 - 21:39
Permalink
Kedves
Kedves Barna!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok, szép versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)
hubart
2014, november 10 - 06:46
Permalink
Nagyszerű vers, kedves Barna.
Nagyszerű vers, kedves Barna. Gratulálok!
Vaskó Ági
2014, november 17 - 13:51
Permalink
Szép színes képeket kaptam
Szép színes képeket kaptam emlékeidből. Lelkemig ért. Köszönöm. Ági
Vaskó Ági