Jázminom, kedvenc virágom

Falak takarásában várom a tavaszt:
ablakomat hegeszti a nap,
szikrákat szór, vakítja szememet,
s mint annak pákája a szélben,
úgy nyilall belém a felismerés,
megváltoztam ezzel a téllel.
Istenem! Köszönöm, minden éled,
lelkem öröm hatja át, hiszen élek.

Egyetlen esőcsepped elég ahhoz,
hogy eláraszd illatoddal szobámat.
Megannyi smaragdban csillogó bokor,
ablakom előtt kedvenc virágom.
Mint izzóban a szál, egy szentjánosbogár
jázminom szárán halad át futva…
Istenem! Köszönöm, minden éled,
lelkem öröm hatja át, ma újra.

Fehér szirmok, puha, illatos levelek,
őseimből fakasztott ékkövek…
Pollened nyugalomban áradó folyó,
én a szárazságban vizet osztogató.
Csillagaid zsebkendőnyi álmok,
felfogják könnyem, nyílj ki, rád várok!
Istenem! Köszönöm, minden éled,
lelkem öröm hatja át, benned élek.