Egy bizonyos hölgy

Tudok nevetni rád, s bólogatni,
S inni szavaid szomjas ajkakkal,
Szép vörösre érted a szám festeni,
S szemöldöködet, ügyes ujjammal.
Ha sorolod nekem szerelmi listádat,
Ó, nevetek én elismerően,
S te visszanevetsz. Csak végre lásd az
Ezer kis halált halott szívemben.
Te azt hiszed, hogy jól ismersz engem,
- Víg, mint a reggel, könnyed, mint a hó - ,
De összes zűrös dolgom szívemben
Nem tudható.

Ó, tudok hallgatva figyelni randevún,
Ha feltálalod friss kalandjait
Finoman indiszkrét hölgyeknek, s úr
Sóvár kezének pletykált dolgait.
S elégedett vagy velem, s igyekszel már
Elregélni késő örömeid,
Ekképp kívánsz. — Csodáló, hű, vidám –
Csak nem látod éjszaka szemeim.
S mikor újdonságkeresve eltévedsz,
Ha jössz, lehetek naiv csókoló…
De ha távol vagy, mi jöhet, szerelmem,
Nem tudható.

Dorothy Parker
A Certain Lady 

       
Oh, I can smile for you, and tilt my head,
And drink your rushing words with eager lips,
And paint my mouth for you a fragrant red,
And trace your brows with tutored finger-tips.
When you rehearse your list of loves to me,
Oh, I can laugh and marvel, rapturous-eyed.
And you laugh back, nor can you ever see
The thousand little deaths my heart has died.
And you believe, so well I know my part,
That I am gay as morning, light as snow,
And all the straining things within my heart
You'll never know.

Oh, I can laugh and listen, when we meet,
And you bring tales of fresh adventurings, --
Of ladies delicately indiscreet,
Of lingering hands, and gently whispered things.
And you are pleased with me, and strive anew
To sing me sagas of your late delights.
Thus do you want me -- marveling, gay, and true,
Nor do you see my staring eyes of nights.
And when, in search of novelty, you stray,
Oh, I can kiss you blithely as you go...
And what goes on, my love, while you're away,
You'll never know.