Ámor
Beküldte Haász Irén - 2014, április 6 - 14:59
A falból lépett ki, vagy fától vált el
a faluszélen, s onnan követett,
nem tudom már; csak abból vettem észre,
mezítláb rugdosta a köveket.
Különös, furcsa lett akkor az erdő.
Toboz zuhogott, kútba fény esett,
a pókhálókon szivárványos cseppek
hallgatóztak, s hollószárny verdesett.
A lábak halkan suhantak mögöttem,
de közelebbre sohasem került.
Némán kísért, fekete köpenyébe
ezernyi bánat hold - arca merült.
Ahogy a révült fák ritkulni kezdtek,
szívembe úgy lopózott a derű,
láttam, a köpeny új hold - arcot villant,
s az enyém többé nem volt keserű.
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, április 6 - 15:55
Permalink
Ez igazi élmény
Ez igazi élmény volt!!Gratulálok szeretettel! kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2014, április 7 - 16:37
Permalink
Köszönöm szépen, drága Kata!
Köszönöm szépen, drága Kata!
Schvalm Rózsa
2014, április 6 - 18:28
Permalink
Nagyon szép, gratulálok
Nagyon szép, gratulálok kedves Irénke!
Szeretettel: Rózsa
Haász Irén
2014, április 7 - 16:38
Permalink
Kedves Rózsa, örültem, hogy
Kedves Rózsa, örültem, hogy tetszett!
lnpeters
2014, április 6 - 19:28
Permalink
Remek modern lírai mítosz.
Remek modern lírai mítosz.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2014, április 7 - 16:39
Permalink
Nagyon örültem szavaidnak,
Nagyon örültem szavaidnak, köszönöm szépen.
hzsike
2014, április 6 - 19:30
Permalink
Nagyon tetszett, hogy
Nagyon tetszett, hogy végigkísérhettelek "Benneteket" az erdőn át, egészen a boldogságérzettel való találkozásig. Különleges élményt adó, jó aromájú, "Ámorvers". Szeretettel olvastam, kedves Irénke.
Zsike :)
Haász Irén
2014, április 7 - 16:40
Permalink
Nagyon köszönöm figyelmedet,
Nagyon köszönöm figyelmedet, szavaidat, kedves Zsikém.