Áprily Lajosra emlékezve

Áprily Lajosra emlékezve
(125. évfordulóján)

Szava halkan és dallamosan cseng,
a nosztalgia fájdalmas hangján,
az enyedi sokszínű táj felett,
s állva szilárdan Erdély talaján.

„A sík mezőkön, fényes fátylon át”
költői lelke emléktükrében,
kitárul egy csodálatos világ,
sugárzóan, festői szépségben.

Értette Ő, a madarak szavát,
bánatos, őszi búcsúénekét,
a völgyek és erdők sugallatát,
patak partjának hercegi csendjét.

 Költészete gyönyörű álmodás,
„morajos-sziklaország”, örök vágy.
Hazai emlékképek, látomás,
benne él: „szívó-Delej” bárhol jár.

Schvalm Rózsa

(2012-08-10)