Melletted

Kisíratlan szemed az összes csillag,
kínoktól duzzadó, lángoló pokol.
Otthont adtál anyátlan álmaimnak,
s arcomra percenként rácsodálkozol.

Csak a közönyös kényszer lehet bénább,
mint ahogy mellőled menni készülök.
Én nem nézek rád, s te sem nézel énrám,
vétlen öklünk még egymás szívén dübög.

Hát nem hallod vergődő csókjainkat,
mikor a vágy saját ajkába harap?
Önmagunk keserű undora ringat,
míg dolgos ereinkre virrad a nap.


Réted vagyok, s mert nem könnyezel, szidlak.
Kisíratlan szemed az összes csillag.