Aranykarikák
Beküldte kobzos - 2011, november 14 - 17:59
Szívemben csendülő aranykarikák
Szívemben halálízű éjek nyoma
Szívemben szunnyadó táltos paripák
Szívemben holt szirmok örök bársonya
Fiatal voltam még, lázas és szegény
Nem tudtam, ki vagyok, de szerettelek
A szeretet mellé a hit és remény
Szegődött hű társul a vágyak helyett
Én messze elhagytam már minden lomot
Álmaim Isten csendjétől csendesek
Magadból emeltél bennem templomot
Hol lélekharangvirágok csengenek
Szívemben csendülő aranykarikák
Szívemben holt szirmok örök bársonya
Szívemben szunnyadó táltos paripák
Szívemben a hűség erődtemploma
Hozzászólások
Toma
2011, november 14 - 21:07
Permalink
Kedves Kobzos, Gratulálok,
Kedves Kobzos,
Gratulálok, szép versed elfoglalta helyét a Parnasszuson.
További eredményes alkotást kivánva
Toma
kobzos
2011, november 16 - 21:04
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm!