Tóth Árpád sírjánál
Beküldte admin - 2012, május 14 - 09:30
Simogató szellő
Hűssíti homlokom,
Megpihent a szemem
Szürke kősírodon.
Munkám hozott ide
Közeledbe, melléd,
Előttem áll sírod,
Szívemben az emlék.
Vizsgáztam művedből,
Verseid sorából,
Hívott a közelség
S becsapott a távol.
De itt vagy szívembe
Sok intésed hallom.
Most meghajtom fejem
Könny remeg a hanton.
Itt pihensz előttem
Harmatos reggelen:
Bocsásd meg hű költőm,
Hogy könnyes a szemem.
Ifjú költő gondja
Száll most a rögökre.
Amik eltakartak
Előlem örökre.
Versed tenger sorát
A szívemben hordom
S együtt kóboroljuk
Az éjszakákat át.
/Budapest-Farkasrét-Búfelejtő, 1959. június 14./