George Coșbuc: Anyám
Beküldte hubart - 2021, március 24 - 16:36
Saját fordításom
A gyors vizeknek habja forr,
a zúgó hangja rávall,
a nyírkos estben nyárfasor
felel rá bús dalával.
Ösvények kócos hajlatán
malomhoz érni éppen,
ott látlak édes jó anyám
a házikód ölében.
Lám, fonsz a rokkán. Szüntelen
pattog, ropogva lángol
pár gally a régi tűzhelyen
a romlatag palánkból.
A tűz időnként nyög, morog,
vagy ellobbanni készül,
a falra itt-ott fény csorog,
majd újra árny sötétül.
Melletted ül két kishúgom,
és mind a kettő ott fon,
apátlan árvák, ó, tudom,
és György fiad sincs otthon.
Az egyikük a griffmadár
tündérmeséjét mondja,
te hallgatsz, ám nem arra jár
a szíved gyötrő gondja.
A kócfonál gyakran szakad,
nem hagy nyugodni gondod,
ábrándok közt töröd magad,
a szót suttogva mondod.
Orsód leejti most kezed,
a szál lebomlik félig,
csak nézed, ám fel nem veszed,
a lányok ezt nem értik.
Ó, nem, kételyre nincs okod!
Az ablakodhoz lépve
az éjsötétet bámulod,
de nem jön semmi képbe.
„Mit látsz?”– a lányka kérdezi.
„Ó, semmit… Minden rendben!”
S a szót a szenvedés fedi,
mint kinn a cinteremben.
És később innen folytatod,
szintén lehajtott fővel:
„Úgy érzem én, hogy meghalok,
nem bírom már erővel!
Hogy kit sejtettem én vakon?
a bátyátokat, persze…
Hogy ő motoz az ablakon,
az ujjával megverve.
De tévedtem, mert nem jön el,
reményeimnek sarja,
és érzem én, a vég közel,
az Isten így akarja!
A sors kegyelme szertelen,
talán meg is van írva,
hogy ő már nem lesz itt velem,
ha testem száll a sírba.”
Kinn fúj a szél, borult az ég,
az éj nyugalmat mímel,
a lányaid alusznak rég,
s te ülsz kifosztott szívvel;
a tűzhely mellett sírdogálsz,
hűtlen fiad oly távol,
s az álom szárnyán hozzám szállsz,
a messzi éjszakából.
És az eredeti:
George Coșbuc: Mama
În vaduri ape repezi curg
Și vuiet dau în cale,
Iar plopi în umedul amurg
Doinesc eterna jale.
Pe malul apei se-mpletesc
Cărări ce duc la moară
Acolo mamă te zăresc,
Pe tine-ntr-o căscioară!
Tu torci. Pe vatra veche ard,
Pocnind din vreme-n vreme,
Trei vreascuri rupte dintr-un gard.
Iar flacăra lor geme:
Clipește-abia din când în când
Cu stingerea-n bătaie,
Lumini cu umbre-amestecând
Prin colțuri de odaie.
Cu tine două fete stau
Și torc în rând cu tine;
Sunt încă mici și tată n-au
Și George nu mai vine.
Un basm cu pajuri și cu zmei
Începe-acum o fată,
Tu taci ș-asculți povestea ei
Și stai îngândurată.
Și firul tău se rupe des,
Căci gânduri te frământă.
Spui șoapte fără de-nțeles,
Și ochii tăi stau țântă.
Scapi fusul jos; nimic nu zici
Când fusul se desfiră...
Te uiți la el și nu-l ridici,
Și fetele se miră.
...O, nu! Nu-i drept să te-ndoiești!
La geam tu sari deodată,
Prin noapte-afară lung privești
Ce vezi? întreab-o fată.
Nimic... Mi s-a părut așa!
Și jalea te răpune,
Și fiecare vorbă-a ta
E plâns de-ngropăciune.
Într-un târziu, neridicând
De jos a ta privire:
Eu simt că voi muri-n curând,
Că nu-mi mai sunt în fire...
Mai știu și eu la ce gândeam?
Aveți și voi un frate...
Mi s-a părut c-aud la geam
Cu degetul cum bate.
Dar n-a fost el!... Să-l văd venind,
Aș mai trăi o viață.
E dus, și voi muri dorind
Să-l văd o dată-n față.
Așa vrea poate Dumnezeu,
Așa mi-e datul sorții,
Să n-am eu pe băiatul meu
La cap, în ceasul morții!
Afară-i vânt și e-nnorat,
Și noaptea e târzie;
Copilele ți s-au culcat
Tu, inimă pustie,
Stai tot la vatră-ncet plângând:
E dus și nu mai vine!
Ș-adormi târziu cu mine-n gând
Ca să visezi de mine!
Hozzászólások
hzsike
2021, március 24 - 17:55
Permalink
Megérintően szép vers. Igazi
Megérintően szép vers. Igazi versélmény volt.
Gratulálok a fordításhoz! :)
hubart
2021, március 26 - 07:43
Permalink
Köszönöm szépen, drága Zsike!
Köszönöm szépen, drága Zsike! :)
Csilla
2021, március 26 - 10:07
Permalink
Nagyon remek lett! Szépen
Nagyon remek lett! Szépen tartottad a ritmust és a tartalmat is szépen áthoztad, gratulálok! :)
(A 2. strófa utolsó sora biccen, majd újra elsötétül? Habár az el igekötő már szerepel abban a vsz.-ban)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2021, március 26 - 11:36
Permalink
Köszönöm, drága Csilla! :)
Köszönöm, drága Csilla! :)
No, az valahogy elkerülte a figyelmemet, de jó, hogy szóltál. Javítottam: majd újra árny sötétül.
Kankalin
2021, március 27 - 17:57
Permalink
Kedves Feri, gyönyörű verset
Kedves Feri, gyönyörű verset hoztál. Milyen jó, hogy lefordítottad, hiszen eredeti nyelven nem ismerhettem volna meg.
Köszönöm az élményt! :)
hubart
2021, március 28 - 12:06
Permalink
Ha az ember fiának nincs
Ha az ember fiának nincs ihlete, de van késztetése verset írni, akkor kapóra jön a fordítás! :) Cosbucot még a gimnáziumban megszerettem, s most úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megmutassam a román nyelvet nem ismerőknek is a lírája szépségeit. Több versét is lefordítottam már, de másokét is.
Köszönöm szavaidat, kedves Kankalin!
lnpeters
2021, április 4 - 11:04
Permalink
Nem értem az eredetit. A
Nem értem az eredetit. A fordítás - mint vers - csodálatos. Gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2021, április 4 - 12:14
Permalink
Köszönöm szépen, Lacikám!
Köszönöm szépen, Lacikám!
Nagygyörgy Erzsébet
2021, április 5 - 20:27
Permalink
Remek munka, Feri...
Remek munka, Feri...
hubart
2021, április 7 - 12:18
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Erzsike! :)