Anyám a minden
Beküldte hzsike - 2017, május 4 - 20:58
H.Gábor Erzsébet
Anyám a minden
Anyám a Nap, az éj, a Hold,
szava szívemben mézet old,
sebeket gyógyít lelkemen -
annyira féltem, Istenem!
Gyenge már, mégis oly erős -
régi az érzés, ismerős!
Dagad a lába, s mennyit áll -
gondot ő ebből nem csinál!
Anyám a nyár, a tél, az ősz -
nem kéne már, de néha főz;
akkor, ha engem vár haza,
én lettem lám, a támasza.
Pedig, ha tudná, mennyire
kellene még a szent hite!
Ő az erős, s a gyenge én,
megbújok ránca rejtekén.
Anyám a szó, a hang, a dal -
két szeme csillog, hogyha hall.
Számon a szó csak ácsorog,
s könnyünk a percre rácsorog.
2017.05.04.
Hozzászólások
Csilla
2017, május 5 - 00:33
Permalink
Szívhezszóló.:) Igen, még
Szívhezszóló.:) Igen, még mindig tőlük várjuk a segítséget, pedig időközben fordult a kocka...
Ölellek.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Szepesi Zsuzsanna
2017, május 6 - 21:28
Permalink
Drága Zsikém! Gyönyörű. Csak
Drága Zsikém! Gyönyörű. Csak sírni tudok én, hogy most már múlt időben emlegethetem anyukám!
Szepesi Zsuzsanna
Nagygyörgy Erzsébet
2017, május 7 - 13:47
Permalink
Kedves Zsike!
Kedves Zsike!
Szépséges vers, köszönöm.
Erzsike
hzsike
2017, május 8 - 12:05
Permalink
Köszönöm szépen mind a
Köszönöm szépen mind a hármatoknak, Csilla, Zsuzsi, és Erzsike.
Szeretettel: Zsike :)