001 EGYSZER TALÁN
Egyszer talán...
Egyszer talán majd leülök melléd,
füstös félhomályban lógatjuk a lábunk,
nem lesz fontos a lét vagy a nemlét,
múltból szétágazó igazságra látunk,
szavak se kellenek, a szemedben
ott lesz a nyűgronggyal fényesre csiszolt hit
s mosolyogsz, mint lassított menetben
szálló tollpihe, sugárnyi fényben, amit
önmagába zárt egy titkos világ,
melyben csak mi vagyunk, játszik és énekel
körülöttünk a szél, idő-csigák,
ki mivel szúrt szíven, már rég nem érdekel,
s szétloccsantott vágyakat feledve
vadul belémcsípsz, hogy tudjam, ez nem álom,
hogy adjam a kezemet kezedbe,
felhőpamacsok akadnak fenn a fákon,
mint tengerzúgás kagylót, telíted
szívem semmivel, mindennel, jeleneddel,
s nézlek, mint ki mindent elveszített,
míg lelkem letisztult csendként emeled fel.
2016
Hozzászólások
Csilla
2017, február 4 - 11:06
Permalink
Szeretettel köszöntelek,
Szeretettel köszöntelek, kedves Zsuzsa! Remek belépő.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
A. Túri Zsuzsa
2017, február 5 - 19:06
Permalink
Köszönöm , én is üdvözlök
Köszönöm , én is üdvözlök mindenkit
Bieber Mária
2017, február 4 - 14:29
Permalink
Nagyon szép vers. Tetszik a
Nagyon szép vers. Tetszik a hangulata, a tűnődő csöndessége, a mélysége, a reménytelisége. Egy olyan embernek a hangját hallom ki a sorokból, aki már sokat megélt, sokat tapasztalt, de a reménye mégis képes őt a pillanat komorsága fölé emelni.
Bieber Mária
(Hespera)
A. Túri Zsuzsa
2017, február 5 - 19:07
Permalink
Szeretettel Ölellek
Szeretettel Ölellek
hubart
2017, február 5 - 19:33
Permalink
Isten hozott közénk, kedves
Isten hozott közénk, kedves Zsuzsa! Nagyon tetszik a versed!
A. Túri Zsuzsa
2017, február 6 - 21:19
Permalink
Nagyon örülök. Kicsit még
Nagyon örülök. Kicsit még elveszettnek érzem magam, de nézelődöm