Ha fellobog

Ha fellobog a gyertyaláng, 
a csöpp meleg lelkekhez ér, 
s varázsütésre a falánk 
szívkérgen oszlik már a dér. 

Jó illat száll – fenyő teszi - , 
az egyik már itt díszeleg. 
Csomag nélkül is ünnepi 
érzés tölti be szívemet.

Magyal, fagyöngy. Sápadt opál 
tüzes pírral most párosul. 
Bíbor világ? Álmos, kopár 
mezőkre hó palástja hull.

Hóban, jégben és fagyban is 
a szeretet virágot fest, 
hűs ablakra rótt karcait - 
jégvirágot, tisztát, nemest.

Leszáll az éj, álmatlanul 
nézek dércsipkés ágakat, 
s közükből tárt szívemre hull 
a sokcsillagos áhitat.