Nyugalom-szonett
Beküldte titus56 - 2016, július 17 - 18:20
Nyugalom-szonett
Halkul az est, hajadra csillagfény zuhan,
ajkadra mosollyal költözik az ünnep.
A messzeség szárnyának sötét súlya van,
két kezeddel a holdat tartod tükörnek.
Tekintetedben a nyár forró kincsei,
válladra ég terít rejtelmes palástot.
Az éjszaka sötétje lágyan elnyeli
parázsmeleg-csenddé olvadt hallgatásod.
Hunyt szemedre szirmokat fest a pillanat,
az időre bíborszárnyú álom tapad,
bársonyos-lüktetés szívedre csendesül.
Nézlek, ahogy a kék végtelen nyugalma,
lélegzeted illatát épp körbefonja,
és képed mélyen vésődve belém merül.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2016, július 18 - 09:42
Permalink
Kedves Laci! Már az első
Kedves Laci!
Már az első mondat elbűvölő, csodás lett ez a szonett...
Erzsike
titus56
2016, július 18 - 10:10
Permalink
Nagyon köszönöm.
Nagyon köszönöm.
Csilla
2016, július 19 - 08:55
Permalink
Nyugalmas, szelíd, érzékletes
Nyugalmas, szelíd, érzékletes sorok, "parázsmeleg-csenddé olvadt hallgatás". Kellemes volt olvasni. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Bieber Mária
2016, július 24 - 17:46
Permalink
Gyönyörűséges szonett.
Gyönyörűséges szonett. Gratulálok szeretettel.
Bieber Mária
(Hespera)