Őspáfrány
Beküldte kobzos - 2015, október 2 - 15:14
Őspáfrány nyoma a szénné lett éjben,
anyagba lepréselt örök pillanat,
hívd elő tűzzel, hogy gyémánttá égjen
a rég halott csillagok fénye alatt.
Úgy ölelj, látod, beérem kevéssel,
hogy eggyé légy velem, mint örök anyag,
amit az idő önmagába présel,
amikor véget ér és körbeszalad.
Hozzászólások
hzsike
2015, október 2 - 15:22
Permalink
Kedves
Kedves Tibor!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)
Csilla
2015, október 4 - 23:27
Permalink
Régi időt idéző a vers,
Régi időt idéző a vers, legalábbis ez volt a benyomásom, és nem csak az őspáfrány miatt. :) Tetszett a mondandó, amit kihámoztam a sorokból, gratulálok hozzá!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
kobzos
2015, november 10 - 19:53
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!