Husángos évek

Husángos évek ezek.
Kulcslyuknyi lett a világ.
Kislánykorom ténfereg,
mint hontalan vadvirág,

nagyra a félelmem nő,
asztal alá űz megint.
Ott lehetek istennő,
gyávaságom rám legyint.

Más mossa bennem bűnét,
engem szeplőkkel dobál.
Görnyed a hátam hétrét,
míg sorsom bebugyolál.

Hát üss nagyobbat rajtam!
Csak hagyd, hogy érintselek
kulcslyuknyi alkonyatban.
Husángos évek ezek.