Örök vasárnapok
Beküldte Csilla - 2020, december 20 - 12:09
Az én apámnak meghasadt a szíve,
nyomták a felgyűlt, karcos bánatok,
hanyatt feküdt a nyirkos deszkaívre;
ti jöttetek, s föléje álltatok.
Az én apámnak csukva volt a szája,
de esküszöm, hogy halkan énekelt,
és úgy éreztem, közben szinte várja,
terítsem rá az éjsötét lepelt.
Utolsó csókom, hogy majd megtaláljam,
azóta jelként homlokán ragyog,
mint csillagfény a téli éjszakában,
mint égbe zárt örök vasárnapok.
2020. december 20.
Hozzászólások
hubart
2020, december 20 - 20:03
Permalink
Ó, ez nagyszerű vers, drága
Ó, ez nagyszerű vers, drága Csilla! Nem hiszem, hogy valaha szebben írt valaki az édesapjáról... Büszke lennne Rád, tudom. Többször elolvastam, annyira szívhez szóló!
Csilla
2020, december 21 - 11:36
Permalink
Köszönöm kedves szavaidat,
Köszönöm kedves szavaidat, Feri!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2020, december 21 - 17:47
Permalink
Fájdalmas. Gyönyörű, szívből
Fájdalmas. Gyönyörű, szívből gratulálok!
Csilla
2020, december 25 - 16:17
Permalink
Irénke, Zsuzsi, szívből
Irénke, Zsuzsi, szívből köszönöm.
Békés ünnepet!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/