Dorka dolga
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, december 10 - 19:19
Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
aludni kéne már, álmos a takaró...
ásítozós csücske kicsinykét zavaró.
Kihűlt fürdővízben úszkálnak a kacsák,
(műanyag tollakkal csápoló társaság)
feledd őket mára, hadd száradjon csőrük,
holnap újból ringhat kedvedre bölcsőjük.
Amott - a sarokban - brummogó kismaci,
s veled szeretne ő nagyot bólintani -
siess érte, babám, vigyük az ágyadba,
így pihenhet együtt tappancs és lábacska.
Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
nézd, én már alszom is...de te hova tartasz?
Érthetném, e világ... (neked) csoda-halmaz.
(2018. december)
Hozzászólások
hubart
2018, december 10 - 20:24
Permalink
Kedves vers!
Kedves vers!
Sztancsik Éva
2018, december 10 - 20:26
Permalink
Köszönöm, köszönöm. :)
Köszönöm, köszönöm. :) Imádnivaló a kiscsaj. :)
Haász Irén
2018, december 11 - 17:27
Permalink
Ó, de kedves...! Tündéri!
Ó, de kedves...! Tündéri!
Sztancsik Éva
2018, december 21 - 19:32
Permalink
Nagyon szépen köszönöm
Nagyon szépen köszönöm véleményed, drága Irénke. :)