A reménytelenséghez
Beküldte Csilla - 2018, január 19 - 17:24
Te birtokolni vágysz, bús szörnyeteg,
s az éhedtől magam ne védeném?
Az álmokat, hogy meg ne szökjenek,
elásod ott, a föld sötét felén.
Mégis nevelsz, hiszen tőled tudom,
hogy többé már sosem hazudhatok,
reménnyé érnek s visznek vállukon
a fájdalomtól fellazult napok.
Mint könnyű pára ring a felszínen
a fényen át kipergetett zsivaj,
szabaddá válik, dallá, s elhiszem,
hogy szép az élet, nincsen semmi baj.
Hozzászólások
Juci
2018, január 19 - 23:30
Permalink
Kedves Csilla! Nagyon szép a
Kedves Csilla! Nagyon szép a versed! A reménytelenség és a remény mindig egymást váltják. Mint a nappalok az éjszakákat.
Blank Judit
Csilla
2018, január 20 - 16:41
Permalink
Köszönöm a figyelmedet és a
Köszönöm a figyelmedet és a kedves szavaidat, Juci vagy Judit? Hogy szólíthatlak?:) Tetszik a hasonlatod, azt mondod, hogy egyik sincs a másik nélkül?
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Juci
2018, január 19 - 23:31
Permalink
Kedves Csilla! Nagyon szép a
Kedves Csilla! Nagyon szép a versed! A reménytelenség és a remény mindig egymást váltják. Mint a nappalok az éjszakákat.
Blank Judit
Juci
2018, január 19 - 23:31
Permalink
Kedves Csilla! Nagyon szép a
Kedves Csilla! Nagyon szép a versed! A reménytelenség és a remény mindig egymást váltják. Mint a nappalok az éjszakákat.
Blank Judit