Vihar
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 22 - 19:02
Marcona katonák csapnak az égen össze,
karjuk a villámágakat hinti ma széjjel.
Dühös a kapitány, villog vértje ezüstje,
zubog benne ősei kéklő vére, s hajtja,
hajtja előre, amerre az ősi erő,
s a vad tombolni vágyás sodorja merészen.
Ám a tél felé higgad a virtus, az ösztön,
s lehajtja fejét egy szelíd asszonyi ölbe.
Csatolmány | Méret |
---|---|
vih.jpg | 3.57 KB |
Hozzászólások
hubart
2017, szeptember 24 - 17:54
Permalink
Micsoda képi erővel bír ez a
Micsoda képi erővel bír ez a vers, és nagyon szépen lüktet a ritmusa is, Erzsike! Gratulálok!
Nagygyörgy Erzsébet
2017, szeptember 24 - 19:25
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Köszönöm szépen, megdörrent az ég szeptemberhez furcsán és jött az ötlet...
Erzsike
Csilla
2017, szeptember 24 - 20:20
Permalink
Bizony, szép és erős képek, a
Bizony, szép és erős képek, a vége pedig gyönyörűen elcsendesedik. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2017, szeptember 25 - 11:41
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Köszönöm, ha így látod, ölellek.
Erzsike